életmód egészség rekreáció

A betegség – mint fogalom – meghatározása egyszerűbb, mint az egészséget definiálni. Nehézséget csak okoz, hogy a mindennapi szóhasználatban a betegségérzés, a betegség gyakran szinonimaként jelenik meg.

Abban mindenki egyetért, ha valamilyen oknál fogva a szervezet egyensúlya megbomlik, akkor a felépítésében vagy működésében eltérések alakulnak ki. A bekövetkező károsodás a normálistól eltérő reakciókat vagy azok sorozatát váltja ki, melyek eredménye a megbetegedés.

A betegség (morbus) megváltozott reakcióképesség, amelynek következtében a szervezet nem képes elhárítani a károsító ingereket.

A betegség a megrendült egészségnek az az objektív állapota, amelyet meghatározott és mások által elfogadott bizonyítékok alapján lehet igazolni.

Hogy ki mikor érzi magát betegnek? Itt már az egyéni szubjektivitás a döntő. Az embereket betegségérzetük alapján három magatartási stílus jellemzi:

• az első csoportba tartozók tüneteik meglétére, vagy azok hiányára hivatkoznak,
• a második csoportba soroltak a szubjektív érzetük alapján döntik el a kérdést,
• a harmadik csoport tagjai teljesítményükön mérik le egészségi állapotukat.

A megfogalmazásokból kitűnik, hogy a betegség és betegségérzet között lényeges különbség van. Amíg a betegség a betegszerep felvételét jelenti, amit az egészségügyi szakszemélyzet is jóváhagy, és objektív módon bizonyítani lehet (patológiás eltérések kimutatásával), addig a betegségérzet szubjektíven megélt élményt jelent.

Az egészségi állapot megítélése történhet negatív mutatókkal, illetve pozitív mutatókkal. A negatív irány azt jelenti, hogy az egészséghez a betegségek, kóros állapotok felől közelítünk, az egészséget valami hiányaként definiáljuk. A nyugati orvos-modellnek megfelelően ez az elterjedtebb mind a mai napig.

Alaptézise: egészséges az, akinek nincs betegsége, nem szenved kóros állapotban és nem számol be betegségérzetről.

A mutatók alapjait statisztikai adatok szolgáltatják, elsősorban a mortalitási és morbiditási mutatók, valamint a születéskor várható átlagos élettartam. A demográfiai adatokkal kombinált statisztikai táblák segítségével közvetett módon lehet következtetni az egészségi állapotra. Negatív megközelítés előnye, hogy az adatok nemzetközi összehasonlítás céljaira is használhatók. Statisztikai adatok felhasználásakor azonban mindig szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy az egészségügyi hatóságok adatai elsősorban segédanyagként szolgálnak, így előre meghatározott mutatók mellet gyűjtik a morbiditási és mortalitási adatokat, illetőleg sokan nem jelennek meg a statisztikában, mint adatok, mert betegségükkel nem keresik fel az egészségügyi szolgáltatót. A betegségek miatti munkakiesés regisztrációja is hibaforrást hordoz magában, hiszen a lakosság azon része, amely nem bérfizetésből él, láthatatlanná válik a statisztikai sokaságban. Ugyanakkor fontos előny, hogy ezek az adatok relatíve megbízhatók és könnyen hozzáférhetők.

A pozitív mutatókkal való egészségi méréshez több mérési módszert alkalmazhatunk, amelyeket négy csoportba tudunk rangsorolni.

Az első csoportba az egészségi állapot mutatói tartoznak. Ide a szomatometriai adatok valamint a dentál egészséget rögzítő statisztikák tartoznak.

A második csoportba az életmódvizsgálatok kerültek. Az egészségre ártalmas szokások elterjedtsége, a mozgás és táplálkozási szokások, a szexuális kulturáltsági szokásokból következtetni lehet a lakosság egészségi állapotára, és a kapott adatok összehasonlítási vizsgálatra is alkalmasak.

A harmadik csoport az egészséges környezet mutatóit tartalmazza. A természetes és épített környezet állapota, a lakásviszonyok és a népsűrűség könnyen mérhető adatokkal szolgálnak.

A negyedik csoportba a gazdasági mutatókkal mérhető szociális viszonyok kerültek.

A szubjektív megítélés során a középpontba az kerül, hogy az egyén hogyan értékeli saját egészségi állapotát, mennyire elégedett vagy elégedetlen azzal.

A szubjektív egészségi állapot megítélése csak akkor lesz torzításmentes, ha a holisztikus egészségfelfogást vesszük alapul, és az egészség összes dimenzióját vizsgáljuk. Ennek megfelelően a vizsgálatokat öt dimenzió mentén kell elvégezni.

Az első dimenzió a funkcionális képességeket tartalmazza. Itt a vizsgálatba bevont személyek a saját fizikai aktivitásukról, erőállapotukról, kondíciójukról adnak számot.

A második dimenzió az egészségi profil, azaz az egészségi állapot általános megítélése. Vizsgálata standard kérdőíveken történik, hat témakör köré csoportosítva:

• fizikális mozgáskészség
• fájdalom
• alvás
• társadalmi elkülönülés
• emocionális reakciók
• tettrekészség, erőnlét

A harmadik feltérképezendő terület a pszichés kiegyensúlyozottság. Vizsgálandó: stressz tűrési képesség, depresszióra utaló tünetek megléte vagy hiánya, elégedettségi mérés, önbecsülés.

Szociális támogatottság a negyedik dimenzió. Vizsgáljuk a természetes támaszokat, szociális kapcsolatokat az egyén szintjén, illetve a társadalmi gondoskodással való elégedettség szintjét.

Az utolsó vizsgálandó terület az életminőséget öleli fel, és azt térképezi fel, hogy az egyén a saját életminőségét hova helyezi el. Nonverbális megjelenítésére Andrews és Whithey arc-skálát dolgozott ki.

A holisztikus szemléletű egészségfogalomból kiindulva az egészségre úgy tekintünk, mint az egyéneket, családokat, közösséget, különböző módon és úton érő összes hatás eredményére. Ezeket a tényezők:

•Általános társadalmi-gazdasági, kultúrális és környezeti feltételek 

•Élet és munkakörülmányek

 •Társas és közösségi hatások

•Egyéni életvitel

•Kor, nem, öröklött tényezők

A középpontban az adott biológiai kóddal, genetikai tényezőkkel rendelkező egyén áll, körülvéve az egészségre hatással lévő, módosítható tényezőkkel. Az első rétegben személyes viselkedési formák és életstílusok helyezkednek el, hiszen ezekkel javíthatjuk vagy károsíthatjuk az egészségünket. Az egyént barátai és a közösségei normái is befolyásolják, így a második réteg ezeket a hatásokat tartalmazza. A harmadik rétegbe strukturális tényezők tartoznak: a lakás, a munkakörülmények, az alapvető fontosságú szolgáltatások és ellátások hozzáférhetősége. A negyedik rétegbe a társadalom működésének egészét érintő befolyásoló tényezők kerültek.

Tehát egészségünket meghatározza makro- és mikrokörnyezetünk, a társadalom berendezkedése, szociális érzékenysége, továbbá személyi kapcsolataink és öröklött tulajdonságaink. A legtöbb kutatás a hangsúlyt a társadalmi helyzet és az egészség közötti kapcsolatra fektette. Ennek oka, hogy a társadalmi osztályhoz való tartozás egyben tájékoztatást ad az egyén életmódjáról, életszínvonaláról, és felvilágosítást ad a társadalomban betöltött szociális pozíciói egyéb aspektusairól (képzettség, lakásviszonyok, jövedelem, otthoni és munkahelyi környezet).

1980-ban Angliában megjelent „Black-Report” az egészséget kiemelten befolyásoló tényezőkként a következőket sorolta fel:

• jövedelmi viszonyok,
• lakásviszonyok, lakóhelyi viszonyok,
• foglalkoztatás,
• nemi hovatartozás,
• etnikai hovatartozás.

Ezzel összecsengően határozta meg az egészség nélkülözhetetlen előfeltételeként az Ottawai Charta az alábbiakat:

„Az egészség alapfeltételei és forrásai: béke, lakás, oktatás, élelem, jövede­lem, stabil ökológiai rendszer, fenntartható erőforrások, társadalmi igazságos­ság és egyenlőség. Az egészség tökéletesítésének ezen alapvető előfeltételek al­kotta, biztos alapon kell nyugodnia”.

Az Ottawai charta megalkotása óta számottevő változások történtek az egészség globális összefüggéseinek tekintetében, így újra kellett fogalmazni azokat a tényezőket, amelyek az egészséget jelentősen befolyásolják. Ezt 2005 augusztusában, Bangkokban megrendezett 6. Egészségfejlesztési Világkonferencia résztvevői tették meg. A bekövetkezett változások fő okát a következőkben kereshetjük:

• az országhatárokon belül és az országok között növekvő egyenlőtlenségek,
• a fogyasztás és a kommunikáció új formái,
• az elüzletiesedés,
• globális környezeti változások,
• az urbanizáció.

A korábban megfogalmazott az egészséget befolyásoló tényezők közé bekerültek még a gyors és sokszor kedvezőtlen társadalmi, gazdasági és demográfiai változások, amelyek hatással vannak a munkakörülményekre, a tanulási környezetre, a családi mintákra és a közösségek kulturális, valamint társadalmi szerkezetére. A nőket és a férfiakat továbbra is eltérő hatások érik, és ezek mértéke az utóbbi időben sem csökkent. A gyermekek sebezhetősége, valamint a társadalom perifériáján lévők, a fogyatékos személyek és az etnikai kisebbségek kirekesztése viszont aggasztó mértékben növekszik.

Az egyenlőtlenségeket sokan, sokféleképen magyarázták. Voltak, akik az egészség terén meglévő egyenlőtlenségeket mesterségesnek tekintették, és vitatták, hogy az egészség és a társadalmi helyzet között valóban szoros kapcsolat volna. Illsley nevével fémjelzett kutatások viszont azt állították, hogy az egészség terén megnyilvánuló egyenlőtlenségek természetes szelekciós folyamatokra vezethetők vissza. Ok-okozati összefüggést úgy állapították meg, hogy az egészség határozza meg a társadalmi osztályhelyzetet és nem fordítva történik. Wilkinson és munkatársai által végzett kutatások eredményei viszont azt bizonyították, hogy az egyenlőtlenségek az életmódbeli különbségekből fakadnak. Szerintük a társadalmi megosztottság hatása az egészségre rossz szokásokon (pl. dohányzás, mozgásszegény életmód, helytelen táplálkozási szokások) keresztül érvényesül. Lord Keith, Edwina Currie által képviselt nézetek szerint az egyenlőtlenségeknek kulturális okai vannak. Az egészségi állapotáért mindenki önmaga felel, a kudarcokért nem vonható felelősségre a társadalmi és gazdasági feltételrendszer, amelyben élünk. Blexter munkássága során azt próbálja bizonyítani, hogy az egészség területén bekövetkező egyenlőtlenségek anyagi nehézségek miatt keletkeznek.

Az eltérő kutatási eredmények összevetése során megállapíthatjuk, hogy az egészségi állapotra káros hatással van, így esélyegyenlőtlenséget fokozza

• a társadalmi hierarchia alsóbb rétegéhez való tartozás,
• az alacsonyabb műveltségi szint,
• a rosszabb kereset
• a kevesebb anyagi javak birtoklása.

Ebből is látszik, hogy a társadalmi, gazdasági tényezők meghatározó módon hatnak az egészségi állapotra, ebből kifolyólag az egészséges életmódot nem lehet szociális tényezők figyelembe vétele nélkül kialakítani.

Az egészségről egységes, mindenki által teljesen elfogadott álláspontot még nem sikerült kialakítani. Mást gondol róla egy orvos-specialista, aki szervrendszerekben gondolkodik, mást egy egészségfejlesztő szakember, aki az embert mindig egységben szemléli és teljesen más kép alakul ki a laikusokban.

Az egészséget leírni nagyon nehéz, hiszen az egészség olyan állapot, amelyet az emberek saját értékrendjüknek megfelelően definiálnak. A definíciókat tartalmuk alapján két nagy csoportba sorolhatjuk annak megfelelően, hogy a negatív, vagy pozitív egészségfelfogást helyezik a középpontba. A nyugati orvostudomány hagyományosan a negatív egészségfelfogást követi, amely az egészséget a kórós állapotok, betegségek hiányában írja le. Ezt tükrözi a Magyar Értelmező Kéziszótár is, amely szerint:

Egészség az életműködés zavartalansága, illetve a szervek betegség nélküli állapota.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1946-ban egységes egészség definíciót vezetett be, amely szerint:

„az egészség nem csak a betegség, illetve a nyomorékság hiánya, hanem teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota.”

„Az egészség az egyén megfelelő alkalmazkodása a komplex biológiai, pszichés, szociális és fizikai körülményekhez, környezethez”.

Az egészség tehát állandóan, dinamikusan változó, több tényezőből összetevődő egyensúlyi állapotot jelent. A megfogalmazás ellenzői szerint: ez a meghatározás irreális, mert nem tekinti egészségesnek a szegénységben, illetve elmaradott országban élőket. A támogatók szerint: WHO definíció a komplex egészségfogalom felé mutat, ezért a modern egészségügy alaptételévé kell válni. A definíció tagadhatatlan erénye, hogy a fizikai állapot mellett hangsúlyozza a személyes és társas tényezők meglétét is.

Más felfogások szerint:

az egészség szociális jelenség, egy olyan aktív módon keletkező állapot, amelyért nap, mint nap meg kell küzdeni.

Ivan Illich a túlzott medikalizáció bűvkörében élő ember autonómiájaként értelmezte az egészségi állapotot. Illich hite szerint az egészség nem más, mint

„az ember személyes feladata, amelyet szabadon és önállóan kell megvalósítania. Az egészségügyi személyzet a megrendült egészségi állapot helyreállításában működik közre azáltal, hogy átmenetileg átveszi az emberektől az egészségük iránti felelősség terhét”.

A laikus egészségfelfogások is széles palettán mozognak, és erről számos tanulmány is készült. A kutatások bebizonyították, hogy az emberek többsége az egészségi állapotot negatív irányból közelíti meg, valami rossz, káros hiányaként jelölik. A megfogalmazásokban különbség tehető nem, életkor, társadalmi osztályba tartozás szerint is. Az egészség megközelítésében laikus szinten megfogalmazódik:

• betegség hiánya
• belső erő
• lehetőségekkel való maximális élni tudás
• szervezet épsége, integritása
• nehézségekkel való megküzdés képessége

A nőkre, a középosztályhoz tartozókra, a fiatalokra, magasabb iskolai végzettséggel rendelkezőkre, illetve a belsőleg szabályozott emberekre jellemzőbb a pozitív egészségkép. Cornwell 1984-ben készült tanulmányában még egy érdekességre hívja fel a figyelmet. E szerint a laikus egészségfelfogásban kettősség húzódik meg. A nyilvánosság felé szóló megfogalmazásokban a nyugati orvos-modell uralkodó megközelítése érvényesül, míg a privát beszámolók holisztikus és szociális fogalmakkal írják le az egészséget. Az egészség laikus meghatározása sokat változott az utóbbi időben. Kezdetben inkább az aszketikus egészségértelmezés volt elterjedőben, addig a 21. századra egyre inkább a hedonista egészségértelmezés válik uralkodóvá. Ebben az értelmezésben az egészséget a jókedv, az élvezet, az önmegvalósítás jelenti. A fitt, és egészséges emberek lehetnek csak sikeresek, a betegséggel küzdők örök vesztesnek minősülnek.

A számos megfogalmazás vezetett el ahhoz, hogy a WHO ismételten megpróbálta egységesen értelmezni az egészséget. Ez azért is szükséges, hogy megfelelő kiindulópontot, alapot teremtsenek az egészséggel foglalkozó szakemberek munkájához. 1984-ben holisztikus egészségfogalom „született”, amely még mindig nem teljes, de már megfelelő alapul szolgál.

„Az egészség azt jelenti, hogy az egyén vagy csoport milyen mértékben képes realizálni törekvésit és kielégíteni igényeit; hogyan tud alkalmazkodni környezetéhez. Az egészséget tehát úgy lehet felfogni, mint a mindennapi élethez szükséges erőforrást, nem pedig mint életcélt; az egészség olyan pozitív koncepció, amely az egyéni és társadalmi létfeltételeket, valamint a fizikai teljesítőképességet hangsúlyozza” (WHO, 1984).

A definíció tovább finomodott, és 1998-ban a WHO által kiadott egészségfejlesztési glosszáriumban már a következő megfogalmazással találkozhatunk:

„Az egészség a mindennapi élet erőforrása, nem pedig életcélja. Pozitív fogalom, amely a társadalmi és egyéni adottságokat, valamint a fizikai állapotot egyaránt figyelembe veszi” (WHO, 1988)

A megfogalmazásokból kitűnik, hogy az egészség egy bonyolult egyensúlyi állapot, ezért a fenntartása sem megy spontán, hanem tudatos erőfeszítéseket igényel.

Köszöntelek az Internetes naplóm-ban.

Blogom mottója:
„Az egészség a legnagyobb gazdagság, a legnagyobb hatalom,
a legnagyobb boldogság!
Tedd egészségessé a népet, s ezzel hatalmassá, gazdaggá,
boldogabbá teszed hazádat!”
/Fodor József/

Jó egészséget! – olyan dolog, amit mindenki őszintén kíván nem csupán magának, de családjának, barátainak, ismerőseinek is. Fodor József örökérvényű igazsága mai rohanó tempóban élő világunkra is fontos feladatot oszt ki. Fodor időben felismerte, hogy egészséges emberek, egészséges nemzet nélkül nincs fejlődő társadalom, növekvő gazdaság.
A 21. század két jellegzetes embercsoportja a pénz bűvöletében élők, vagy a megélhetési nehézségekkel küszködők is gyakran mondogatják – „nincs semmi baj, csak egészség legyen”. Ez a mondat és számos, a magyar nyelv csodáját hordozó kifejezésünkkel is bizonyíthatjuk, hogy az egészség, mint érték, mélyen ott van az emberek fejében, szívében. Hiszen nincs még egy nyelv, amely ily szépen fejezné ki az EGÉSZSÉGET, a teljességet. Ezzel szemben azonban a rideg valóság teljesen más képet mutat.

 Mindennapjainkban, életmódunkban, életvitelünkben, munkavégzésünkben már igencsak nehezen érhetjük tetten az egészségünk megóvása, védelme érdekében tett lépéseinket. A morbiditási és mortalitási mutatók, valamint a tapasztalat azt mutatja, hogy valójában csak akkor érezzük, hogy mennyire fontos és nélkülözhetetlen kincsünk az egészség, amikor már NINCS. Nem őt vesszük észre, hanem a hiányát. És ilyenkor már sokszor késő a felismerés.
Az egészség azonban nem lehet csak az egészségszolgáltatók, az állam és a politika ügye, hiszen az egyéni felelősség is jelentős mértékben tetten érhető benne. Tehát az egészségfejlesztés is közös ügyünk, amelyben mind az állami szektornak, mind a civil szférának és mind az egyénnek akad tennivalója. Így ezt teszem most én is.

Létrehoztam ezt a tematikus blogot, hogy a lehető legtöbb információhoz juss, hogy minél jobban irányítani tudjad saját életedet, ezáltal a lehető legnagyobb mértékben ellenőrzésed alá vond a saját egészségedet.